Fentről nézett rám az est.
Homlokára csillagokat rakott.
Holdfénnyel ezüstbe vonta lelkem,
Jókedvűn dúdolt.
Hangja, mint a városok, morajlott,
zsongásától borzongott a teste(m).
Rám is nevetett…
Este.
Jókedvében ajándékot adott.
Lelked lelkemben kereste,
fényből kötött szalagot,
hogy ne legyek magamra hagyva
csomagját szívemre tette.
