Győri Irén : Emlékké dermed

Nyomtatás

Emlékké dermed a pillanat,

majd kettészakad, mit porrá őröl az idő. 

A szél, mint abroszt szétterít,

belőle építek hideg tanyát, és mosom kezem.

Nem érdekel.

Csak a jót fogja fel fülem.

Szétoszlik jajom a ködben,

talán sikerül és elveszítem

vagy hadd gyötörjön agyon.

Nem dúlom fel az életem, nem hagyom(!)

Nyomorom  húzom-vonom 

 s ha nem bírom, emlékké dermed

utolsó pillanatom.

Akkor, talán majd elhagyom

vagy elún, és ő hagy itt.

Dermedten semmivé roppan a múlt

 mely már nem létezik.

Rom és sírhalom, itt imádkozom.

Könnyel mosom múltamat, a jelen ami volt,

 talán kijár a megváltó halál.

Emlékké válik énem(?)  

Minek?

Nem marad utánam semmi

csak  por és egy marék hamu. 

S egy dermedt pillanat annak, ki olvassa sorsom

melyet leír a jeles utókor.

Felmutat égő áldozatnak,

mint az égőcsipkebokrot.