Győri Irén : Gizi történetei III.

3. beszélgetés *

 

  

Jajj, de jó! Megint van időd, egy kicsit mesélek. Ugye nem vagy nagyon fáradt? Ígérem! Nem fogok az agyadra menni. Elmesélem túszul ejtésem történetét… Igen, igazad van, nem kellett volna türelmetlennek lennem, és nem kellett volna a ház előtt elaludnom! Jó-jó! Akkor az igazságnál maradok. Nem kellett volna kiszökni az utcára! Nem is duzzogok, csak egy kicsit ki akartam kozmetikázni, hogy hatásosabb legyen.

Oké! Rendben! Borzalmas volt! Emlékszel? Még az első időkben, még nem igazán hittem senkinek. Igen, ez nem zárja ki, hogy szegény én, ne érezzek félelmet! Igen! — nagyon féltem, hogy nem jöttök vissza.  Elmentetek vásárolni, nekem megmondtátok: „jövünk mindjárt, maradj itt Johanna nénivel, légy jó”. Egy ideig maradtam is.

Bejártam a kertet. Játszottam egy kicsit a Sanyival, de ti, csak nem jöttetek. Johanna néni elszunyókált, mert, az öreg hölgyek már csak ilyenek, nagyon könnyen elbóbiskolnak. No, nekem se kellett több! Fölfedeztem egy kicsi rést a kerítés mellett — no, nyomás, ki az utcára! Látod még mindig milyen kicsi, és törékeny vagyok, kis helyen kifértem. Senki nem szólt rám. Sanyi nem törődött velem, meg az az igazság, nem vagyunk mi igazi barátok. Na, nem haragszunk egymásra, csak éppen „nem egy széllel jöttünk”, ahogyan te szoktad volt mondani. Johanna néni olyan mélyen aludt, hogy még egy kicsi nyál is kicsordult a száján. Leszaladtam az árokhoz megnézni a békákat. Talán kicsit vigyázatlan voltam, mert mind beugrott a vízbe, és nekem megint nem volt semmi látnivaló. Leheveredtem a fűre. Arra riadtam, hogy idegen emberek jönnek, és nem volt időm visszamászni. Így lettem én elrabolva! Igen! Túsz lettem! Engem túszul ejtettek! Sírtam, és nem akartam én velük menni, de hát, én olyan törékeny, és kicsi vagyok!

Mélységesen felháborított és megijesztett ez a példa nélküli eljárás. Az a gonosz — vasorrú banya — csak úgy felnyalábolt, és betuszkolt a kocsiba, még igazán fel se ébredtem, és el lettem rabolva! Amikor megállt a kocsi, a banya becipelt egy borzalmas helyre — szerintem ott kotyvasztotta a varázsszereit.

Volt egy Sári nevű öreg szolgálója, az megpróbált rendes lenni hozzám, de én magamba zárkóztam, a síráson kívül nem csináltam semmit. Az első dolga az volt a banyának, hogy a nagyon szép, hosszú frizurám lenyírta.

A csinos ruhámat megszaggatta. Szerinte egészségtelen és feltűnő. A buta banyája, nem tudott semmit.

A Sári azt mondta, ne ellenkezzek, mert megjárom! Hát ennél jobban már nem lehet megjárni! Ki akartam szökni az ajtón, „innen nem lehet megszökni” — tudatta velem a boszorkány, mert biztosan az volt. Otthon még a vasorrát is viselte, csak akkor csavarta le, ha kiment az utcára, így álcázta magát. Az álnok!

Két napig nem ettem, nem ittam. Mondta a banya, hogy hirdetésben keresel! A fényképem még a TV-ben is bemutatták! Morbid dolog, de én így lettem celeb! Láthatott ország-világ, csak éppen túsz voltam.

A túszejtő pedig azon morfondírozott, mennyit is érek én nektek? A nyomravezetői díjat ti felajánlottátok, sőt váltságdíjról is beszélt. Én kiabáltam, sőt üvöltöttem, ahogy a torkomon kifért. Ekkor egy sötét kis lyukba zárt. Azt mondta, jó a pince a nagyhangúnak. Hallottam, hogy elment, és tőled tudom, hogy a szomszédban keresett benneteket. Mivel engem kerestetek nem találkoztatok. Manci néni a szomszéd mondta, hogy ki keresett benneteket. Felkerestétek, és olyan port vertetek értem, hogy nem mert tovább bántani.

Végül is az ellátásomért számolt fel elég szép summát, de hát ezt neked kellene elmesélni.

Ti nagyon megörültetek nekem, végre visszakaptatok, nem érdekelt benneteket a megnyírt frizurám és a tönkretett ruhám. Azt mondtátok, tavaszra meg se látszik, az a lényeg, hogy megvagyok, és egészséges.

Milyen igazad lett, szebb lettem, mint valaha!

Ezután törtem el a nagy vázádat, még most is sajnálom. De Sanyi volt a fogó, és összevesztünk. De ez egy másik beszélgetés lesz, mert most pihenni fogunk, pihenésre van szükséged. Nekem is!

Miért lennék én zsarnok, mert odafigyelek rád? Játszani is szeretnék, és a délutáni séta az semmi? Azt is be kell iktatni. Nem? Na, látod, nekem vannak igényeim!

Legutóbbi módosítás: 2019.06.26. @ 08:10 :: Adminguru
Szerző Győri Irén 180 Írás
2002. óta élek Battonyán. Az írás és olvasás nekem olyan mint a levegő, hiányában megfulladok! Szeretem a tornyot, és benneteket. Ez a világ legjobb menedéke!