Misztikum övezte, és kicsi létünkre is tudtuk, fontos papír, vigyázni kell rá.
Régen, még a szüleim gyerekkorában (10-es, 20-as évek), nem készítettek szerződést, csak szóban állapodtak meg. A termeltetők is nagyon különböztek azoktól, amelyekre én emlékszem: tsz, állami gazdaság. Akkor nagyúri- és papi birtokon, nagygazdáknál vagy a tanítói földön vertek tanyát a családok.
Abban az időben sokminden másképpen volt, így a dinnyés a saját részével szabadon gazdálkodhatott, s jobb megoldás nem lévén faluról falura jártak az egylovas szekérre pakolt terméssel. Leginkább cserekereskedelmet folytattak, adták lisztért, tojásért, túróért, babért, ki mit tudott cserébe adni, azt elfogadták.
De sokszor hallottam ilyen történeteket! Apám szeretett mókázni, és remek színészi képességekkel rendelkezett, most is a fülemben cseng, hogyan üzletelt legénykorában a Felvidéken egy magyarul kevésbé tudó asszonnyal:
— Adsz te nekem „tinnye”, én ad finom túró, tejfel. No, adsz „tinnye”?
Az én gyerekkoromban már írásos szerződést csináltak, benne több pontban szerepeltek a feltételek és kötelességek ─ mindkét fél számára.
Az első és legfontosabb az osztozkodás aránya. Az ötvenes években még voltak feles dinnyések, ami azt jelenti, hogy a termésből befolyt összeget elfelezték. A későbbiek folyamán a százalékarány egyre rosszabban alakult a dinnyések számára. 45-40, de még 35 %-ra is csökkenhetett a részük.
A szerződésben a kővetkezők szerepeltek még:
A föld tulajdonosa köteles a dinnyeföldnek szánt területet megfelelően előkészíteni, pl.: ősszel szántani, vagy ha ez elmaradt, a tavaszi szántás után boronálni is.
Ö adta a kunyhóhoz szükséges szarufákat, téglát, ajtót, ablakokat, egyebet.
Lófogatokat biztosított, ha a munkálatok úgy igényelték: trágyahordáshoz, soroláshoz, ekézéshez, vízhordáshoz, öntözéshez, ültetéshez, kapáláshoz, dinnyeszállításhoz.
Ő adott trágyát, melegágyhoz szükséges anyagokat.
A trágya kiszállításakor, ha előbb nem is, elég sokszor vita kerekedett a felek között. A tulajdonos úgy gondolta, teljesítette a szerződés eme pontját, s nehezen értette meg az igényeket: meghatározott minőség kell.
Láttam, mit küszködtek a szüleim, ha például a melegágyhoz érett disznótrágyát kaptak; szalmát kevertek hozzá, hogy csökkentsék a keletkezett hőt, ami különben kiégette volna a növényt.
A vetőmagot a dinnyés is adhatta, de közösen is beszerezhették.
A családok igényt tartottak 800 n.öl (lehetett több, kevesebb) kukoricaföldre háztáji gyanánt, valamint naponta egymásfél liter tejre.
A tejhez elsősorban miattunk, gyerekek miatt ragaszkodtak, nem is emlékszem, hogy lett volna év, amikor nélkülöztük. Legtöbbször mi ballagtunk el érte a tsz-központba, sokszor több kilométert megtéve.
A dinnyeföldből kis veteményeskertet alakíthattunk ki — saját részre.
Az egyes táblák között haladó utakon babot, krumplit ültethettünk, szintén saját részre.
Járt tüzelő is.
A munkaadó kötelessége az oda-vissza költöztetés, és a kunyhó elkészültéig az ideiglenes elhelyezésről gondoskodni.
Ez az „ideiglenes elhelyezés” nekünk, gyerekeknek nagyon izgalmas időszak volt, anyámnak kevésbé, mert mindig arra a tárgyra, ruhaneműre lett volna szükség, ami a lehető legeldugottabb ládában lapult. Érdekességképpen: egy-két hétig laktunk munkásszálláson, raktárban, tanyasi tanítónál, egyszer egy kastélyban is.
Legvégül a termelő vállalta, hogy legjobb tudása szerint fogja végezni a munkákat.
Ezek közül természetesen bizonyos pontok hiányozhattak, mint például csak az odaköltöztetés járt, vagy elmaradt a tüzelő.
Ismerősök, ha összetalálkoztak, mindig szóba került, ki milyen feltételeket tudott kialkudni. Kimondatlanul is versengés folyt: kit várnak jobb körülmények tavasszal.
Februárban már némi izgalom érződött. Az embereket furcsa hangulatok kerítették hatalmukba. Mehetnékjük volt erősen, melyet csak fokozott egy jelentős esemény: a dinnyésmise. A templomban soha más alkalommal nem jelentek meg olyan sokan, mint akkor. A szertartás végén együtt imádkoztak a jó termésért, a pap pedig megáldotta a jelenlévőket, a hamarosan messzire indulókat.
Március elején az egész faluban egyfajta készenléti állapot uralkodott, a legtöbb helyen csomagoltak.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 10:57 :: Józsa Mara
