Fotó – Fotóház
Életre ítéltek és én vállaimra vettem a létezést, de
elestem azzal. Még jó, hogy megpillantottam az én
drága s jó anyám. Segítségemre keltek. Tapasztalt
asszonyok nyújtották felém zsebkendőiket, de én
újra elbotlottam s szóltam: Ne sajnáljatok engem!
Majd ismét földre estem. Levetkeztettek. Jobban
fájt az, mint szegek marása, hát belehaltam ebbe
a pucér világba. Aztán leírtak kínjaimról, emlékek
könyvébe tettek, de új életre hívtak, akik szerettek.
– Úgy támadok fel minden reggel, mint a szél – Húsvét idején. –
Legutóbbi módosítás: 2012.04.05. @ 16:37 :: Kőmüves Klára