A test sebéből vér folyik, felismerném, ha látnám,
de most a bőröm éppen olyan, akár a patyolat, ízét
dicséri minden ujjbegyem. Nekem gyermekkoromban
csak huncutság-stigmáim voltak, díszcserje bogyókkal
pingáltam körbe a hasam, hogy aztán az anyámmal
elsajnáltathassam magam. Most bezzeg csak itt állok
a tükör előtt, mintha a legújabb szövetséget olvasnám
a képben, falhoz dőlve Évát alakítok, akit kivetett az
Éden és olyan keservesen sírok, hogy lehorzsolódik
a lelkem, már nem szerethet többé, akit én szerettem.
Legutóbbi módosítás: 2012.04.13. @ 06:59 :: Kőmüves Klára
