Koosán Ildikó : Monori emlék

mese Koday László Monori emlék .c. festményéhez

 

 

Monori emlék

                               Koosán Ildikó

 

 

 

Öcsém, és sógorom

házat vett Monoron;

 

zöld tet? sárga fal,

ki tudja mit akar

öcsém és sógorom

a házzal Monoron.

 

Kérdezik, mi bajom

ezzel, és mért szidom

öcsém és sógorom?

 

A házban Monoron

ajtón, meg  ablakon

ki-be jár szabadon

folyton az unalom.

 

Nincs itt más izgalom;

öcsém és sógorom

lesik az ablakon

a szomszéd Julikát:

nézik, hogy odaát

mi van az udvaron

ki ül  a kispadon.

 

Épp indul Julika,

nyílik a kapuja,

kiszöknek a libák,

s mekkora  galibát

okoznak, nem csoda…

 

Szól a két ostoba:          

Eljött az alkalom!

Én megyek! Nem hagyom!

S szaladnak mindketten

eszüket vesztetten,

öcsém és sógorom.

 

Öcsém fog madarat

hopp-lá, egy fa alatt,

énekes madarat

a szomszéd Julinak,

 

miközben sógorom

kezében  szál virág:

Lesz itt ma szép világ!

megkérné Julikát.

 

Egy kecske kíséri,

az fog majd beszélni,

mekegve  meglehet,

bár err?l nem tehet.

 

Julika ránevet:

várt eddig eleget,

válaszol ízibe,

más van a szívibe.

 

Öcsém és sógorom

elbúsult, el, nagyon.

Ajtón és ablakon

ki-be járt szabadon

újra az unalom.

 

Nem lett tánc, dáridó…

Magas a házadó.

 

Így hát egy szép napon,

mert volt rá alkalom,

– nem cs?röm-csavarom-

eladta, úgy tudom,

öcsém és sógorom

a házat Monoron.

 

 

 

Szombathely, 2012. április 9

 

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2012.04.09. @ 09:02 :: Koosán Ildikó
Szerző Koosán Ildikó 940 Írás
Koosán Ildikó vagyok. Jelenleg Szombathelyen élek.