Mint megm?velt föld
a dolgos kéznek,
neki olyan ez a város.
Hazavisz az út, otthonosan
simul lába alatt,
az ódon, vaskos házak
védelmez?n borulnak fölé,
minden kis mellékutca
ismer?s, az övé.
A játszótéren
régmúlt gyerekzsivaj
kísértet-hangja
hirtelen szívére száll,
megpihen,
koszos, foszlott tollú
galambok gy?lnek köré,
apró szemükben
mindentudó fölény,
túlélni kell.
Id?s néni rafia szatyorból
morzsát szór a szök?kútnál,
ócska babakocsiban
ráncos arcú csecsem? szunyókál,
szájából lassan nyál szivárog,
padtámlán piros pólós fiú ül,
mellette kopott gitártok.
Ez még mindig Csikágó.
Ujja alatt mágikus a dallam,
együtt dúdolja a gitárral
halkan.
Legutóbbi módosítás: 2012.04.17. @ 17:33 :: Maretics Erika