Maretics Erika : Félelem

 

Csak nézlek, egyre nézlek

testem kalodájába zárva,

lábujjam is görcsbe

rándul, ökölbe

szorítom kezem,

hogy belefájdul,

önkéntelen  válasz

a kimondatlan kérdésre,

igen, nagyon félek.

Félek szinte mindent?l.

Pórusaimból puhán párolog,

a rettegést?l

hajam valamennyi szála

elektrosztatikusan töltött,

borzongó halk sóhaj

szakad fel tüd?mb?l.

Mozdulatlanná fagyott

  rózsa, döglött

élettelen tanú ma arra,

mi bámul rám örökkön,

a néma tükörb?l.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2012.04.15. @ 13:13 :: Maretics Erika