Tavasz van!
Kanyargó földúton
magányommal karöltve
ballagok,
valahol éhes harkály
ütemre kopog.
Selymes fű hajlik
súlytalan,
Tavasz van!
Lábamnál színpompás
virág,
valóra vált
álomvilág,
törékeny fejét a nap felé
fordítja,
akárcsak én.
Felette ősfenyves
borúsan suhog,
faág roppan
alattam,
Tavasz van!
Áldott nap!
Tündöklő szemeddel
sugárzón nézel,
aranyló karod meleg
fénnyel
öleli sápadt téltől fakó
testem.
Előttem ismerős hangon zúgó
időtlen fák,
vastag kérgük alatt megbújó
állandóság.
Ezernyi nesz az
érkező alkonyatban,
Tavasz van!
Az ébredő élet illata
hullik nesztelen,
két karom kitárom,
befogadó, áradó
örömmel figyelem
tarka világom.
A szél unszolására
táncra perdülő árnyak,
fuvallat rakoncátlan
duruzsol hajamban,
végre,
végre tavasz van!
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:07 :: Adminguru