Miliő nélküli vers.
Űrben kötött.
Bontom a csillagok
szövedékét,
lélekszálakon fut,
és kibomlik akárhány.
Rezignált magányomból
égi üstben főzik
a hideg éjszakát.
Megdermedt sóhajok
keringnek mint
űrodüsszeiák.
Lenéz a csend,
felnéz a gondolat.
Még e semmiben is
holtbiztosan –
vala MI ottragadt!
Legutóbbi módosítás: 2012.04.16. @ 18:45 :: Marthi Anna