füleidet tépő simogatással túrok hajadba
parányi csókharapások szemhéjadra
felélem álmatlanságodat
agyvelőd viharfelhőit hergelve
bárányfelhővé csitítanám
a szavakat kiszívom szádból
hogy nyelvemre tapadva
csillapítsák éhségem
honnan sarjadtak s miből tápláltad
a belém villanó gyönyör
nem rettent el lefelé száguldanék
ahol csontba font éleit arcodnak
végigszántanám nyakadon megfojtva
rózsafodrú koszt rozsdás barna ízed
nyalnám fésülném fogammal
a szótlanság remegve alélna
míg önfeledtté rágnám magam
legyél a farkasom te is
add fogad ordíts szoríts
míg át nem jutunk a csend mögé
belénk robbant új világok
táncolnak a szabadság viharában
amíg szelíddé szed szét a csend
isten egységburok foldozó órát tart
a katedra előtti létfokon
a türelem rám szabadítja lelked
felisút-leisút eloldozáskor
kegyetlen és kegyelem
mindkét égnemű hibrid strázsánk
belénk szabadítják harmóniát
s a feloldozás órára érkező isteni rendtől
egyensúly kötényt kapunk
Legutóbbi módosítás: 2012.04.27. @ 15:13 :: Marthi Anna