Elfáradt a Nap,
szerelem bimbók között vagy.
Szundikálok én is itt
a kanapén.
A támla hátad is lehet,
odadugom nemsoká a fejemet.
Ha koccanunk lesz íztükör,
bemélyedés picit gyötör.
Csitul elméden a világ,
hangom csitítja, lepke tánc.
Bezörget már a félhomály,
rendeződik a magány.
Befalod még a kiskezem,
megengedem, melengeted.
Embrió póz lesz a csend.
Dióvá válunk idebent.
Írhatnám még így tovább,
de szemed pillát álomba márt.
Legutóbbi módosítás: 2012.04.24. @ 18:41 :: Marthi Anna