Marthi Anna : Hajnali kisvirág

Isten éltesse a Györgyöket, Gyurikat!

 

 

Mélylila vízfej? ibolyák és

kékszem? nefelejcsek virítanak.

Isten áldozati oltára a város.

Juharfa lépcs?jén rigó les.

Engem követ kíváncsian.

Végre észreveszem

az idei orgonabokrokat.

Egyik aranyes?vel ölelkezik.

Fent a dombon egy kiskápolna

bohócsipkája integet.

Határtalan fényesség a horizont.

Szent György napja van.

Legutóbbi módosítás: 2012.04.24. @ 15:53 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak