A Föld Napján
Az első virág kibújt kertemben.
Ágas bozót alól sárga,
harangszoknyácska fejjel.
Kiszabadítom, mondtam,
és fésültem az ágakat,
simogattam, megrendülve
ez apróság özönön.
Felszakadt, mint Bach szólamok
örömei közt elrejtett fájó
ismeretlen: földburok
giliszta-hullámai ringtak.
Porhanyó rögök tenyeremből
kiszóródtak, és buksik
csillagmiriádjai egyetlen
szelíd mosolyból kitakarózva,
avaréj anyaméhből
sóhajtották világra: Élet!
Kinyúlt levélkezeik elhúzták
a levegő fátylait; először
pislogtak bele a Napba, hol
édesatyjuk szeme ragyogott,
édesanyjuk keblén esővíz forró
teje csorgott; habzó tavaszt
ittak, szent gyönyörhírnökök.
Legutóbbi módosítás: 2012.04.22. @ 07:27 :: Marthi Anna