hajnaltájt
elfáradtam
szeretni
szememből
kiszökött arcod
tenyeremből
bőröd finom szövete
így aludtam
nélküled
lélektelen öntudatlansággal
odébb tolva
mind a szürke felhőt
szívemről lopott
szikrákkal
gyújtott csillagot
az éj
a nyitott ablakon át
orgonaillatot
dúdolt hajamba
ágyam szélére ült
s hallgatta,
mint szemerkél
idebenn
az eső
sok
kicsi
megfejthetetlen
dobbanással
Legutóbbi módosítás: 2012.04.22. @ 17:58 :: Nagy Horváth Ilona