Évek és tisztelet ürügyén
(1885, 1905, 1955)
Az átcsapás, mi mindig izgatott;
miként lesz más, mi majdnem ugyanaz,
máris más, pedig el?bbi majdnem,
az átcsapás, mi mindig izgatott.
S így – egész a sejtig vissza – minden,
hol idegenb?l fél-szül? lehet,
s kik sétálnának vakon egymás mellett,
hogy s?r?södnek általam rokonná,
újabb teremtésnek páros istene.
S történetem, mit hihetnék végesnek,
egy pontból indul, s pontba húny majd egykor,
b?víthet? csillagporig, fény és újra por.
Az átcsapás, mi mindig izgatott;
miként lesz más, mi majdnem ugyanaz,
máris más, pedig el?bbi majdnem,
az átcsapás, mi mindig izgatott.
Legutóbbi módosítás: 2012.04.04. @ 21:55 :: Petz György