Uram, én fohászkodom a majdnemekért –
minden határok széliért fohászkodom –
nem hittem régen, hogy ide jutok –
most mégis kérek, hogy majdnem élni tudjak.
Egészen kéne, minek része is tönkretesz,
de nincsen más utam, mint kitölteni
azt az ?rt, mit idelöktél – lehettem volna
bizisten akármi. T?zijátékot szántam
fejemnek naponta belülr?l, tán te is.
Dosztojevszkij nekem könny? levezetés,
rohamai apró idegjátékok; József Attila
gyönge mellébeszéd – várhattam volna –
nem várok! Ezek a kamaszkor-majdnemek
oly sok menekülhetnék volt mind – már
nincsenek. Kisült vezetékek, fáradt huzalok
egy hajdanvolt ház vaksötétjében álmodnak
színr?l, szerel?r?l, mert se teremt?, se költ?.
Meddig a közép, hol a határ; éleszt? majdnemek?
Legutóbbi módosítás: 2012.04.23. @ 21:18 :: Petz György