Minden nép kiválasztott és minden ember –
el?hívatik a nemlevésb?l káprázatokra,
s mire beleunna, már jöhet az újabb, ámulóbb.
Jobb istent talál magának a b?nösebb tudat,
több a rituálé, a zaj, félelem és a csend, mit?l fél.
Nem tudja, mikor ébredjen, egyen, szeressen,
virtuálisan a végtelen játszótere, hát nem mozdul.
Nagyon mélyen a föld alá kéne vinni – sötétbe, csendbe,
hogy zsigerei tanítsák életre, istenre; és nem tudom,
szenvedés kell-é mindehhez, de élni mindenképp öröm.
Legutóbbi módosítás: 2012.04.10. @ 21:53 :: Petz György