Seres László : Sorsszerűen

Fájdalom s öröm

határvonalántermékeny a csend,

csapong a lélek,

az ember

kettétört önmagán

érleli a születő

szépséget,

a láthatatlant

s mit a test hordoz

könnyben, mosolyban,

hisz így emberi-a sors hol büntet,

hol meg feloldoz-küzd, míg lábát

a földön megveti.

Legutóbbi módosítás: 2012.04.06. @ 16:48 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.