Lassan összeállt a kép
mozaikból az egész.
Látom: régi kapuk,
utak, állomások.
Mát nem zavar
itt-ott a festett rajz
mindig volt sötét folt
gondolataim lélek-házában.
Álom-tükörbe nézek
múltat idézek…
Számtalan a kopott foncsor
csak én nem láttam olykor.
Most tavaszi színben,
ragyogó fényben
új utat tervezek
és vissza sosem,
vissza sosem nézek.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:26 :: Sonkoly Éva