Vándor!
Mikor ezt olvasod,
én már átléptem minden határt.
Eljött értem az,
kire mindig számíthatsz,
s cserben sosem hagy.
Néma tanácsadó
és bölcs barát,
e sorok köré is
ő húzott patinát.
Letelt a szolgálat,
jön a számadás,
hátra van még az utolsó,
nagy előadás!
Készültem erre is,
de most roggyan a térd!
Igazi nagy kritikus,
az egyszemélyes közönség.
Soha nem hízeleg,
nem is mond véleményt.
Mégis!
Csak neki járom,
az utolsó, őszinte táncom!
Benne van minden rejtelem,
mit az Élettől lestem el.
Nem lesz érte
se taps, sem éljenzés,
az is siker,
ha türelmesen végignéz.
S ha rövidebbre sikerült
mint reméltem?
Megértően bólogat:
– Most, ennyi volt!
Ennyi járt!
Nem marad utánam más,
csak néhány gondolat
és azok,
kiknek szívében
új életre fogant.
A porhüvelyt, mi voltam,
ne keresd!
Munkaruha az csupán.
Bár idővel,
tanulóköpennyé nőtte ki magát.
Hogy fogynak a szavak…
Viszlát!
Legutóbbi módosítás: 2012.04.27. @ 14:56 :: Szél Zsolt