*
Többször gyönyörködtem
íveid ágyában,
Nem egyszer gyalázta
képzeletem földed,
Viharos vibrálás
korbácsa lett völgyed.
(pssszzz)
Kinyílott virágod
arcomra rááradt,
Az élet forrását
nyelve, szipolyozva,
Csontot, bőrt szántottál,
szisszenést okozva.
(fssszzz)
Nagyon homályos volt,
fekete vagy barna,
Te sem voltál angyal,
rútul rám térdeltél,
Fájt, de hagytam magam,
testemből kivertél.
(kssszzz)
Ajkad összeragadt,
a lélek is mocskos,
Szellemként távoztál,
elvitted a mámat,
Most magamra zártál,
szellentek utánad.
(tssszzz)
Kiálltok, elhagytál,
akarom sötéted!
Hajnal, még ne ébressz,
talán csak megvárat,
De vége, s mit adott,
lepedőmön szárad.
(…)
.
Legutóbbi módosítás: 2012.04.09. @ 12:23 :: Thököly Vajk