*
fruskák száján olvadó csók,
pattanások alatt feszülő íjak,
valaha volt tavaszok illatai
még talán körötted zsongnak,
még egy fényképet néha megnézel
csak úgy korhű fekete-fehérben,
aztán visszaálmodod magad
az első randevúra a platán alá
egy évszázados padra, mibe
a fél világ faragta kedvese nevét,
végigveted magad kifeküdt
ágyadon, a hatvanas évekből
keresel valami furcsa zenét
és lassan belealszol az elmúlásba
Legutóbbi módosítás: 2012.04.17. @ 16:27 :: Tiszai P Imre