végtelenbe futó érzés
minek kezdőpontja még látható
érinthető valóság
mégis szánalmas illúzió
hogy dönteni tudunk
s kiszámolni mennyi könnyet
kell még hullatni
míg szerelmünkre sor kerül
elcserélném gondolataim
melyek sírni láttak
megtanulnám káprázatod buktatóit
betakarnám arcod hajam sátrával
de egy éjszakára kivett
olcsó hotelszoba az élet
gyűrött lepedőjén kétségek gyötörnek
halkuló hangfoszlányok
temetnek kérdőjelek közé
mégis elvetjük a mindenség magvait
érzéseink talajába
szükségem van mindenre
mi távolabb vezet
sorsom tetovált bélyegétől
kitéptem magam kényszerű
öntőformámból
az örömódának álcázott
becstelenség bilincséből
kenyérszelet felcímkézett
életillata utolsó levegővétel
lett belőlem általad
Legutóbbi módosítás: 2012.05.06. @ 18:18 :: Ady Ágota Melinda