Drága barátom!
Remélem boldog vagy, mert jó volna azt hinni, hogy legalább te szebbnek látod a világot, mint amilyen. Legközelebb írj a szerelemről, mesélj a hétköznapjaidról, bármiről, csak nekem szóljon.
Levelem rövid lesz — tisztában vagyok vele, hogy nem szereted a bő lére eresztett írásaimat —, és azt sem kell elmondanom előre, hogy kiről szól, hiszen ismersz.
Tudod, ő olyan, akinek bárki más véleménye fontosabb, mint az enyém. Fenntartani a látszatot, hogy minden a legnagyobb rendben, kerülni a kínos témákat, hivatásává vált. A legexkluzívabb kávéházakat és éttermeket választja színpadul, jól megkoreografált buboréktáncának bemutatásához, miközben tisztában van vele, hogy egyetlen szavammal szétpattinthatnám a látszatot. Látom a félelmet a szemében, a néma könyörgést, hogy ne tegyem.
Akaratom ellenére segítenem kell neki még ebben is. Mindig is így volt. Könyörtelen játszma ez, az érzelmi zsarolás magasiskolája, amely elől meg lehet próbálni elmenekülni, de a tudatalatti köldökzsinór folyton visszaránt.
Sokszor szavak nélkül játsszuk el a tökéletes illúziót, melyben ő a rendező, a főszereplő és a kellékes is. Rám a takarító szerepét osztotta, aki a darab végén, amikor a nézőtér már kiürült, lesöpörheti a tapsmorzsákat a tökéletesen fényezett ébenfa deszkákról.
Ezt teszem most, mosolyogva. Legalább van munkám.
Szeretettel ölellek,
Milánka
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:48 :: Ady Ágota Melinda
