Egyszer a kicsi szell? elszökött hazulról, mert nagyon kíváncsi volt, hogy mi van a világban. Még sohasem járt lakóhelyén kívül. Csak öreganyától hallott távoli vidékekr?l, meseszép városokról, ahol az emberek szép ruhában járnak, és magas házak vannak.
Hiába kérte édesapját, hogy vigye el egy ilyen városba, de ? csak mosolyogva ezt válaszolta:
ââ?â?¬ Majd eljön ennek is az ideje. Ráérsz még a városba menni. Jó helyed van itt nálunk a kicsi házunkban.
Szell?cskét apja válasza nem nyugtatta meg, s?t napról napra egye jobban vágyott megismerni a világot. Szerette volna megismerni az ottani embereket.
Ezért elhatározta, hogy elszökik, és elmegy a városba. Nem szólt senkinek, amikor szülei nem figyeltek oda, kilibbent a nyitott ajtón, és belekapaszkodva egy éppen arrafelé repül? felh?be.
Sokáig repültek, míg végre megpillantotta egy nagy város körvonalait. Megkérte a felh?t, hogy tegye le a város határába.
ââ?â?¬ Megérkeztünk ââ?â?¬ mondta a felh?, és magára hagyta a szell?cskét.
Azt sem tudta, merrefelé induljon el. Mindenhol hatalmas, széles utak voltak. A házak majdnem az égig értek. Valósággal beleszédült, ahogyan nézte a nyüzsg? várost.
Ez lenne a város, amir?l öreganyjától hallott? Milyen jó lehet itt élni! Bárcsak ? is ebben a városban lakhatna! Mennyivel jobb lehet az itteni élet, mint ott abban a távoli kies pusztaságban, ahol van a házuk. Nem is értette édesapját, miért nem költöztek már ide.
Mennyi kisgyermek szaladgál az utcákon, parkokban. Még sohasem látott igazi játszóteret. Itt van ám csak jó világ. A gyerk?cök vidáman játszik a sok, szép játékkal.
Elhatározta, hogy ? is beáll játszani. A homokozóban a gyerekek éppen várat építettek. A homokvár már majdnem elkészült, apró faágakkal feldíszítették a tornyikat, és a kis épít?k boldogan csodálták m?vüket, amikor szell?cske közéjük telepedett. Sajnos kissé ügyetlen volt, mert b? szoknyájával ledöntötte a homokvár tornyait.
A gyerekek ijedten néztek egymásra, és kétségbeesve mondták:
ââ?â?¬ Feltámadt a szél. Elfújja a várunkat. Nem lehet így játszani.
Szerette volna mondani: Én nem a szél vagyok, csak a szell?cske. De úgysem hallgattak volna rá. Aki ledönti a szép homokváruk tornyait, az csak a gonosz szél lehet.
Szell?cskének más játék után kellett néznie.
Talán a hintánál nem lesz ügyetlen és a gyerekek befogadják játszani.
Felkapaszkodott az egyik közelben lév? hintára, amint egy szöszke kislány ült. Kezdetben minden a rendjén is volt. Vidáman szállt a hinta, és szel?cske nagyokat kurjantgatott, megfeledkezve arról, hogy ilyenkor hideg a lehelete.
Egy id? után a kislány sírva leszállt a hintáról, és az édesanyjához szaladt:
ââ?â?¬ Édesanyám, olyan hideg volt a hintán, mintha dér csípte volna meg az arcomat.
Anyja azt javasolta neki, hogy menjen a labdázó gyerekekhez, ott bizonyára nem fog fázni, hiszen a téren süt a Nap.
A kislány szót fogadott, és a labdázó gyerekek közé futott. A szell?cske követte.
Úgy érezte itt kiélheti játékszenvedélyét. Boldogan szaladt a nagy, piros labda után. Egy fiúnak majdnem sikerült elkapni a labdát, amikor az utolsó pillanatban kikapta a kezéb?l, és szaladt vele a kapu felé, hogy gólt dobjon. Akkor váratlanul a gyerekek hangosan kiabálni kezdtek:
ââ?â?¬ Nem ér ez! A szél fújja be a gólt a kapuba. Így nem lehet játszani. Menjünk haza, talán majd holnap jobb id? lesz, és akkor folytatjuk a labdázást.
Mindenki hazament a játszótérr?l, csak a szell?cske maradt ott egyedül. Most mihez kezdjen? Tépel?dött magában. Hiába van a sok játék. Egyedül még játszani is unalmas.
Elment a kedve a városban való ténfergést?l. Különben is kés?re járt már. A napsugarak készültek alábukni a magas hegy mögé. Ideje volt elindulni haza.
Intett a felh?nek, aki fentr?l nézte a szell?cskét, és csak arra várt, hogy hazavigye. Vigyázott rá, nehogy eltévedjen a nagy, ismeretlen városban.
ââ?â?¬ Milyen volt a város? ââ?â?¬ kérdezte kicsi barátjától, amikor az fent ült a hátán.
Szell?cske kicsit csalódott volt. Azt remélte nagyon jól fogja magát érezni az emberek között, de sajnos nem minden úgy történt, ahogyan elképzelte.
Lehet, hogy igaza volt édesapjának, aki azt mondta neki, ráérsz még a városba menni. Jó helyed van itt nálunk a kicsi házunkban.
Jobb neki kerget?zni a többi szell?gyerekkel, vagy bújócskázni a házuk kertjében, mint a távoli város ismeretlen játszóterén, ahol csak állandóan galibát csinált.
ââ?â?¬ Tudod kicsi unokám ââ?â?¬ vigasztalta nagymamája, amikor otthon elmesélte a kudarcát ââ?â?¬ akkor menj az emberek közé, ha majd hét ágra süt a Nap, és mindenki izzad a forróságtól. Olyankor áldani fognak, amiért felfrissíted cirógató leheleteddel a leveg?t, és enyhítesz egy kicsit a kánikula melegén. Most pedig siess lefeküdni, mert már kés?re jár. Nézd csak testvéreid, mind alszanak!
Szell?cske megfogadta nagymamájának a tanácsát, és fejecskéjét mélyen belefúrta pihe puha párnájába. Még miel?tt elaludt volna, elhatározta, ha legközelebb megint egy játszótérre téved, akkor sokkal óvatosabb lesz, és nem okoz kellemetlenséget a gyerekeknek.
(Kép forrása: internet)
Legutóbbi módosítás: 2020.01.13. @ 13:19 :: Adminguru
