Ki tudja hogyan, talán a szél, talán valamelyik madár vitte a kertbe a virágmagot. Egyszer csak a sok nemes virág között egy apró, jelentéktelen vadvirág is el?dugta a fejecskéjét a földb?l. Félénken, tanácstalanul szemlélgette a pompázó, szebbnél szebb virágokat.
ââ?â?¬ Nézzétek, egy kicsi vadvirág! ââ?â?¬ kiáltott fel a rózsabokor. ââ?â?¬ Ez meg hogyan került ide? Ebben a kertben nincsenek ilyen virágok. Különben is, te nem idevaló vagy. Ne csúfíts el minket! Azonnal menj el innen!
ââ?â?¬ Igen, igen ââ?â?¬ bólogattak a többiek. ââ?â?¬ Nincs itt semmi keresnivalót. Ha jót akarsz, akkor azonnal elt?nsz.
Szegény kicsi vadvirág úgy megijedt, hogy ha tehette volna, mindjárt visszabújt volna a földbe. Csak ennyit bírt kinyögni:
ââ?â?¬ Nem tehetek róla, hogy itt vagyok. Nem tudom, hogyan kerültem ide. Kérlek, fogadjatok be magatok közé! ââ?â?¬ rimánkodott keservesen. ââ?â?¬ Ígérem, jó virág leszek. Mindig kedvetekben járok. Kiszolgállak bennetek. Szolgátok leszek.
A virágok összenéztek, és végül megint a rózsa lett a szószóló:
ââ?â?¬ Egy feltétellel fogadunk be. Meg kell ígérned, senki el?l nem veszed el a nap éltet? sugarát. Mindig a háttérben maradsz, és meg sem próbálod, hogy másoknál szebb legyél.
Boldogan belegyezett a feltételekbe és azt gondolta, most már jó dolga lesz a kerti virágok között. Senki nem fogja bántani, és élheti a virágok színes életét.
De tévedett, mert mindig akadt egy virág, aki valamilyen kifogást talált. Hol rossz helyen állt, hol túl színesek voltak szirmai, és ez nem tetszett a mellette lév? virágoknak.
ââ?â?¬ Menj máshová! Ne állj elém! ââ?â?¬ mondogatták neki a virágok.
Szegény kicsi vadvirág nem tudta mit tegyen. Senkivel nem akart összeveszni, hiszen megígérte, hogy engedelmes lesz, nem nehezíti meg más virágok életét.
A sok zaklatás, parancsolgatás után a kert távoli sarkába került, ahol mindenféle szemét állt halomban. Igazi szemétdomb csúfította el a kert e szegletét, csak egy kakas hiányzott a tetejér?l. Itt olyan sötét és nyirkos volt, hogy minden él?lény elmenekült innen. Hogy a kerti virágok elviseljék a szemétdomb társaságában kellett meghúznia magát, pedig a rózsabokor mellett lett volna még hely, de nem engedték oda. Inkább hagyták szenvedni, s?t még ki is nevették, és a tulipánok a szemétdomb virágának titulálták.
Eleinte bántotta, de egy id? után megszokta. Mindig igyekezett a többi virág kedvébe járni. Dicsérte szépségüket, ódát zengett bódító illatukról.
Eljött a nyár és egyre melegebb lett. Nappal a h?séget alig lehetett elviselni. Ki tudja mikor hullott es? a környéken. Iszonyatos szárazság volt a kertben. A virágok, növények kókadoztak, már alig volt bennük élet. Sokuk már egészen elszáradt.
Senki nem öntözte a kertet. A reggeli kevéske harmat gyorsan elfogyott. A virágok vízért könyörögtek. Szüntelenül az eget kémlelték, hogy vajon mikor ered el az es?. De bizony a néhány aprócska felh?b?l nem akart hullani az életet ment? csapadék.
Már nem tör?dtek a szegény, kicsi vadvirággal. Er?tlenek voltak megfordulni, reá vetni megfáradt szemüket.
Csak álltak a t?z? napon és várták a szomorú sorsukat. Mindennap közelebb kerültek a véghez.
Ki tudja miért, csak a szegény, kicsi vadvirág virított, egyre szebbé vált. Szirmai üdén, élénk színben pompáztak. A kertben már messzir?l látszott, hogy ? a legszebb virág. A többiek még csak meg sem közelítették szépségben. A rózsabokor is kész romhalmaz volt, nem is beszélve a tulipánok hadáról.
A szegény, kicsi vadvirág nem bírta sokáig nézni társai szenvedését. Egyik éjjel odalopózott mindegyikhez és virágporából szórt rájuk egy keveset. Ez olyan jól jött a haldokló virágoknak, hogy reggelre er?re kaptak, és újból pompázni kezdtek.
Ezenkívül volt egy másik örömhír is. Az égen sötét fellegek gyülekeztek és hamarosan megeredt az es?. H?s zápor vize áztatta a kertet, életet adva minden növénynek.
Csak a szegény, kicsi vadvirágot nem tudta életre kelteni, mert éjjel annyira kimerült, hogy reggelre meghalt. Élettelenül hevert a földön.
A kert virágai egy könnycseppet sem hullattak érte, mert mindvégig azt tartották, hogy csak betolakodó volt.
Es? után emberek jöttek, megkapálták a kertet és a szegény, kicsi vadvirágot tövest?l kitépve a szemétdombra hajították.
Így ért végett élete a virágoskertben, ahol senki sem kedvelte, pedig ? mindent elkövetett, hogy kiérdemelje társai szeretetét, még életét is képes volt értük feláldozni.
Tanuljunk a szegény, kicsi vadvirág sorsából, és ne közösítsük embertársainkat, akik kicsit mások, mint mi vagyunk.
(kép forrása: internet)
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:22 :: Apáti Kovács Béla
