*
Ma ne sírj, Kedves!
Vedd elő a lepkeröpted,
szárnyakat ölts,
legyél könnyed.
Álmaidat hintsd az útra,
hagyd, hogy a szél tova fújja.
Két határon,
hét határon
odaér, ahová vágyol.
Ne fájjon, ha vétke szabdalt.
Más hogy’ vágyná sebző búd, bajt.
Hagyd csitulni, hagyd nevetni,
fent’, a mennyből szeretgetni.
Már, hogy bánja…
És, ha mégsem?
Anya vagy Te is.
Édes…
Legutóbbi módosítás: 2012.05.06. @ 07:20 :: Bakkné Szentesi Csilla