Böröczki Mihály - Mityka : Fagyöngy

Nyomtatás

Csak ült az ágon, gyöngyként megtapadva,

és ártott, gyógyított az istenadta,

hogy bűn, vagy áldás, persze azt se tudta,

csak ült a készre, mint a fák kakukkja,

s oly gyönyörűvé nőtt a zöld fa átka,

hogy rákapott a kizsákmányolásra,

a világát is maga szerint szőtte,

úgy lett szülő, mint szülőjének kölyke,

nem bánta-szánta, hogy otthona nincsen,

egy ágra alkudott a sárga kincsen,

a gyöngyök nőttek, s ő beletörődött,

hogy télidőn is őrizi a gőgöt,

és szaporodott csöppjeiben száz szám,

és rejtezett, mint tömbjében a márvány,

mint csöngettyű, úgy lógott hangra várva,

majd elnémult, mint otthonban az árva,

s ha magja széllel elhagyta az ágat,

a verset is kibélelte magának,

két szó között az ismeretlen láng volt,

nem izzott, csupán őrülten világolt.