Ebédre papírból ettem a sósat,
s tudtam, estére írni fogok rólad,
a hunyorítást, titkát a szemednek,
csillogást, amikor meséled Pestet,
kávét a tet?n, azt a nagyon forrót,
hogy két ujjammal átérem a csuklód,
hogy igazából bánnám, ha örökre
elmennél messzi angolba, törökbe,
hogy valahogy más súlyú lett, ami bánt,
azt, hogy tetszik a tetovált tulipánt,
s olvasol bennem, ahogyan kell, lehet,
s nem beszéled túl a csendes részeket,
hogy tágulnak a cementes lugasok,
s azt, hogy t?led egyre szelídebb vagyok.
Legutóbbi módosítás: 2012.05.14. @ 17:05 :: Csillag Tamás
