Nézem a villogó volume ledet,
hogy olyan mindegy: hangos, vagy halk vagyok,
meglehet szokni ezt is, a csendeket,
a virrasztást, a száraz szájpadlatot,
szokni kell, mint a pálinkát a sörre,
meg kell szokni ezt az egyes egyedült,
hogy igazából nem is vágyom többre,
csak betölteni vele a szelet ?rt,
ami attól van, hogy képeit nézem,
klaviatúra, kattintás a fészen:
szmájlijelek és sok-sok nyitott mondat,
keressük a másikban önmagunkat,
mert hiába rejtenek a t?zfalak.
Bújócskát játszunk, hogy megtaláljanak.
Legutóbbi módosítás: 2012.05.28. @ 12:53 :: Csillag Tamás
