Tavaszi réten lépeget, körülötte megannyi színes pillangó hintázik a száron,
Kézfejével simítja felettük a szelet, s hagyja, hogy az áramlat ujjai közé szálljon.
Tenyere ösztönösen markolja, bár megfoghatatlan, csitítja magában a vágyat,
Mégis akarja, érzi legbelül, lelkével aztán mégis sikerül befognia párat.
Benne van a mindenség, az öröklét igenl? ütemét együtt zúgja a réttel,
A jelenben van, valóságos, létez?bb mint valaha, efel?l nincsen semmi kétely!
Tavaszi réten lépeget, körülötte megannyi színes pillangó röppen fel a szélbe,
S magába fogadja azokat, hagyja, hogy mindegyik szeretetet hozzon szívébe.
Legutóbbi módosítás: 2012.05.21. @ 15:20 :: Dombi Anett