Grin Sándorné : palinta

Nyomtatás

„Hinta, palinta,

karácsonyi katica,

ugorj a Dunába!”

Palinta ám!

Csonttörős.

Kiesősdit játszott velem

a sors,

s mert nagy mókamester

hírében áll,

hintámon akkorát lökött,

mire észbekaptam,

koponyám betonon landolt.

Vagy inkább szívem lehetett,

mi padlót fogott.

Tudom, ez képzavar,

de zavar itt már minden.

A játszótér üresen áll.

Bandzsítanak köröttem a csillagok,

az eget lesem,

nem tudok aludni,

üres vagyok.

Üres vagyok babám, hej,

konga, donga, bamba báb.

Ölelje eztán

kiszáradó

testem

pokol tüze.

Mondják,

ott jobb a társaság.