Győri Irén : Régi történet

“Na láttya mán?! Nem rúg ez. Le van nyűgözve!” *

 

Sárgára meszelt parasztház, hatalmas udvar, tisztára sepert. Az udvar hátsó részén fehérre meszelt istálló, közepén vén eperfa, lehet vagy negyvenéves.

Alatta kikötve egy formás fiatal bika, úgy nyolc-tíz hónapos. A házból Maris néni szaporázza, két keze tele. Az egyikben egy kényelmes sámli, a másikban egy alumíniumtál. Maris néni, már túl a hetvenen, szikár, fürge öregasszony. Megállok, nézem a szép formás állatot.

— Jó reggelt, Maris néni! — köszönök.

— Jó reggelt!

— Le akarja vágni?

— Dehogy, csak lenyugtatom.

— Olyan szép és fiatal!

— A’ hát, csak fene a dógát, mindent dobál, hát lenyugtatom, maraggyon csak veszteg, nem bírom én már a nehéz munkát. Mámma is széthányta a jászolt. Elveszem én a kedvit ükelminek!

— Nem kell lefogni? Egyedül hogy bír el vele?

— Hát nézze meg! Engem szegény jó uram tanított meg rá, még menyecske koromba. Régen sokat csinyátam, mostmán ritkábban.

— Nem fél, hogy megrúgja?

— Nem rúg ez.

Azzal fogja a kis sámlit és beül a bika hasa aljához, mint tehénhez fejéskor. Két kezével fent a has alatt megfogta a herezacskót, és elkezdte húzogatva masszírozni.

— Na, láttya mán?! Nem rúg ez. Le van nyűgözve!

Jó tíz percig masszírozta, akkor fogta az éles kést, és úgy feleformán, gyors mozdulattal levágta a tasakot. Utána lehúzta a heréket és erős rántással kitépte őket. A kisökör, mint aki el van varázsolva, csak állt, mint a cövek. Az öregasszony kimért, nyugodt mozdulattal tálba ejtette a két herét, ugyanonnan kivett egy kanál zsírt és betunkolta a maradék (zacskóba). Az a maradék valami szépen felhúzódott az állat hasához, nem volt ott se vér, se semmi. Az öregasszony komótosan felállt és szépen elpakolt maga körül.

— Na, ebből meg meglesz az ebéd, jó tökepörkűt — fogta az alumíniumtálat és elindult be a házba.

A fiatal ökör még egy óra múlva is ott állt, ugyanabban a pózban, megdicsőült tekintettel előre nézve.

— Na láttya, ez mán nem dobál semmit!

— És meddig áll így?

— Ameddig nem vezetem be az istállóba.

Hosszú évekkel ezelőtt történt, még a hetvenes években, már Maris néni is negyed százada elment, mit sem tudva az állatvédelmi törvényről. Most a kutyákat fogják ivartalanítani.

Ugye mennyit nyernek vele az állatok? Életükben egyszer le lesznek nyűgözve!

 

Legutóbbi módosítás: 2012.05.06. @ 17:07 :: Győri Irén
Szerző Győri Irén 180 Írás
2002. óta élek Battonyán. Az írás és olvasás nekem olyan mint a levegő, hiányában megfulladok! Szeretem a tornyot, és benneteket. Ez a világ legjobb menedéke!