Pontosan akkor kezd?dött, amikor amúgy már minden mindegy lett volna. Nem voltak álmatlan éjszakáim miatta, de hunyorogtam, ha feler?södött a fény, fájt a délel?tti, szikrázó napsütés. El?ször csak a bal szememen jelent meg a folt. Középen, eltakarva a látnivalót, már amihez volt kedvem egyáltalán.
Depressziós voltam már egy ideje, amint enyhült a nagy nyomás, amit a család jelentett számomra, azonnal befelé fordultam, nem beszéltem senkivel. A folt nagyobb lett id?vel, és kiszorította a retinára vetített képet a látóteremb?l.
Aztán a jobb szemem is megadta magát. Mire az orvos látott, már nem tudott segíteni.
ââ?â?¬ Retinaleválás ââ?â?¬ mondta idegen, latin szóval, és én pontosan tudtam, ez mit jelent. Az els? feleségem veszítette el így a látását a hetvenes évek elején. Nem a szemészet volt a kór tudományos gondozója, hanem a pszichiátria. Kiderült, a nagy nyomás, hogy eltitkolta, szeret?je van, az okozott ilyen, pszichoszomatikus elváltozásokat. Ahogy beszéltünk róla, szinte azonnal javulni kezdett az állapota, és egy hét múlva már semmi nyoma nem maradt látása megromlásának. Naná, hogy nem, amikor abban állapodtunk meg, hogy elválunk. ? marad a lakásban, ahol addig laktunk a két gyerekkel, és természetesen, a két gyerek is vele él majd. Én megyek albérletbe, amíg zajlik a válóper, hogy még véletlenül se jusson eszembe visszacsinálni mindent.
L?rincen kötöttem ki, egy kis nyári konyhában, havi százötvenért. Igazán szép kis kert tartozott a takaros házhoz. Meleg víz használat nem volt a két négyzetméteres helyiséghez, csak egy ócska, zománcozott lavór, és a kerti csap jéghideg vize. Ez tökéletesen elegend?nek bizonyult. A hét minden napján rendelkezésünkre állt a L?rinci Közfürd?, amelyet a Kerületi Tanács üzemeltetett. Ott aztán volt g?z, jó forró zuhany, meg kádfürd? is. Nem volt az rossz élet, csak eleinte nehezen tudtam alkalmazkodni az új helyzethez, a házasélet komfortja után.
(Folyt. köv.)
Budapest, 2012. március
Legutóbbi módosítás: 2019.06.27. @ 08:12 :: Adminguru
