A Gimnázium befejezése után eszem ágában sem volt tovább tanulni. Nem tanultam rosszul, az érettségim is négyesre sikerült, és akkoriban nem voltak túl szigorúak a felvételi követelmények sem, de engem vonzott a való élet. Szerelmes is voltam, családalapításon törtem a fejem, minél el?bb a magam lábára akartam állni. A szakmunkás képz? egyenes út volt a cél elérése felé.
A gimnáziumi évek alatt ismerkedtem meg, és szerettem bele az amat?r színjátszásba. Tehetségemet hamar felfedezték, és felvettek a gimnáziumi színjátszó körbe. Sokat jártuk az országot, részt vettünk az amat?r színpadok országos rendezvényein. Versenyeket nyertünk, indultunk a KI-MIT-TUD-on is. Bejutottunk az ötös dönt?be, ahol egy egész ország láthatott minket a tévéközvetítések jóvoltából. Szerencsés voltam, egyetlen fiúként, nyolc lány társaságában. Az ország minden pontján felléptünk, már több mint hetven el?adás állt mögöttünk, amikor eljutottunk a dönt?ig. A színházhoz való vonzódásomban nagy szerepe volt anyámnak. Rózsahegyi Kálmán színi iskolájában végzett, de apja szigora eltérítette vágyaitól, és rendes szakmát kellett tanulnia, varrón? lett. És közben dúlt egy háború is. A színi tanulmányok azonban, nem maradtak hatás nélkül. A szentgotthárdi amat?r társulat tagjaként, az ötvenes évek vége felé, eljátszhatta Heltai Néma leventéjének Beatrixét, egy szombathelyi vendégszereplésük alkalmával.
Apám ekkor a szentgotthárdi Aranybika szálló bárjában zongorázott, és volt egy zenekara is, Blue Boys néven. Az el?zmények alapján mindenki arra számított, hogy színi pályára készülök, de én tudtam, ez nem nekem való. Hiányzott bel?lem az elegend? exhibicionizmus, nem éreztem magamban azt az elszántságot, amit másokban felismertem, akik kés?bb a színházi élet meghatározó szerepl?ivé váltak.
Ezek az évek mély nyomot hagytak bennem, és döntéseimben gyakran motiváltak. Egymás után utasítottam vissza a legjobb ajánlatokat is, amelyeket a televíziós adás után kaptam. Megkeresett a KISZ Központi M?vészegyüttese, és a Magyar Néphadsereg M?vészegyüttese is, hogy szívesen látnának a soraikban. Egyedül a Belvárosi Irodalmi Színpad ajánlatát fogadtam el, jó egy évvel kés?bb, abban reménykedve, hogy amat?rként meg?rizhetek valamit a pálya varázsából, de komolyabb elkötelezettség nélkül. Közel másfél évig élveztem a társulat vendégszeretetét, végül, otthagytam ezt a számomra egyre inkább idegenné váló világot.
Ez volt életem els? útelágazása, ahol döntésemet józanésszel, a képességeim reális felmérése után hoztam meg. Már n?s voltam, és az éjszakába nyúló el?adások, amelyek legtöbbször a gázsink elverésével folytatódtak az éjszakai szórakozóhelyek valamelyikén, nem tettek jót a házasságomnak. A Kárpátia étteremben elköltött vacsorák, a cigányzene, az éjszakai mulatozások, nem az én világom. Hamar rájöttem, mi vár rám, ha erre a pályára lépek. Egyetlen el?nye volt ennek az életnek, hogy olyan emberekkel ismerkedhettem meg, mint Galkó Balázs, akinek valódi székelysége és embersége a mai napig leny?göz, vagy Szakácsi Sándor, akinek m?vészete, és korai, tragikus halála sokáig hatással volt rám.
(Folyt. köv.)
Budapest, 2012. május
Legutóbbi módosítás: 2019.06.27. @ 08:12 :: Horváth János
