Alszom már, vagy azt gondolom. Kérdés vagy válasz? Karomat felemelem, vagy csak próbálkozom, segítenem kell a balnak, nem engedelmeskedik a parancsnak. Mellkasomban dübörög szívem minden dobbanása, fülemben a monoton zúgás id?nként megszakad.
A kardiológus figyelmeztet, vegyem komolyan a jeleket. Na, még ez is! A katéteres vizsgálat nem mutat semmi biztatót. Látom a monitoron, ahogy az acélhuzal végigszáguld egészen a koszorúerekig. A prof gyorsan dolgozik, igyekeznie kell, mert az erek rugalmas fala egy pillanat alatt körbefogja az idegen testet, a szorítás nem enged. Egy elzáródás állja útját a m?szernek. Kis kontrasztanyagot juttat az érbe, láthatóvá téve az áramlás akadályát. A bal kamra fel?l egy újonnan keletkezett érhálózat segít a jobb oldalon lesz?kült ereknek. Ritkán el?fordul, hogy a természet maga oldja meg a problémát, egy öt évvel ezel?tti, észrevétlenül maradt infarktus következményeit enyhítve. Beavatkozás szükséges, az elzáródás nem sz?nik, a kis rög nem mozdul helyér?l, a katéter gyengének mutatkozik, a prof nem tudja megtámasztani az érfalon.
Mindent megbeszélünk, amíg az acélt visszahúzzák a csuklómon metszett nyíláson keresztül. Rutinm?tét, de azért nem kockázatmentes. Amikor kitolnak, látom az üvegablakon keresztül, hogy a szomszédos helyiségben, készenlétben várakozik a stáb. A m?tét végeztével ?k is fellélegeznek, lassan elindulnak a kijárat felé. Néhányan rágyújtanak a lift mellett, a dohányzásra kijelölt helyen, élénken figyelve a bejáratot, ahol újabb betegszállító t?nik fel a következ? m?tétre várva. Nagyüzem.
Egy hónap múlva, a terheléses CT meger?síti a gyanút. A szív vérellátása nem megfelel?. A háromdimenziós képet alig tíz perc alatt elkészíti a berendezés, láthatatlan sugarával felszeletelve a mellkasomat. Kés?bb visszanézhetik, elemezhetik a felvételt, amelyen láthatóvá válik a m?ködés közbeni összes rendellenesség. A sors fintora, ott dolgozom, ahol ilyen berendezéseket gyártanak.
Fekszem a kórházi ágyon. A fehérre meszelt mennyezet vakít, ahogy a félig nyitott ablakon besüt a nap. Jobb csuklómon szorító kötés, a kis m?téti heget kell elzárnia, amíg a vérzés már nem fenyeget. Éjjel többször is bejön a n?vér, fokozatosan oldja a szorítást, és fájdalomcsillapítót kínál. Nem kérem, ki akarom élvezni itt tartózkodásom minden pillanatát, át akarom élni fájdalmaimat is. Jól érzem magam, pihenhetek egy kicsit talán.
A telefonom csörgése ébreszt, keresnek, mert meg kell oldani egy problémát. Elmondom mi történt, és hogy ma nem megyek be, de holnap majd mindent megbeszélünk. Amikor el?z? nap reggel jelentkeztem a n?vérpultnál, nem tudtam, milyen komoly el?készületeket igényel egy ilyen aktus. Nem hoztam magammal csomagot, nem készültem fel az itt töltött éjszakára. Telefon haza, nejem jön, és hoz mindent, amire szükségem van.
Elbúcsúzunk, hamar elküldöm, holnap vizsgázik a f?iskolán, nem terhelem a magam bajával. Még viccel?döm is kicsit, hogy megnyugodjon.
(Folyt. köv.)
Budapest, 2012. május
Legutóbbi módosítás: 2019.06.27. @ 08:12 :: Horváth János
