A következő munka a palánták kiültetését megelőző fészkelés. A gyeptéglavágás után a legnehezebb a szezon folyamán.
Sorolással kezdték. Általában lovak húzták a sorolót, melyet alkalmilag tákoltak össze, egy egyenes lécre megfelelő távolságban fogakat szegeztek fel. Olyan ez, mint egy óriás gereblye, csak a fogazata ritkább. Ezzel alakították ki a sortávolságot, mely uborkánál, töknél, sárga- és görögdinnyénél egyaránt százhúsz centiméter. Igyekeztek egyenesen haladni, hogy ne girbe-gurba sorok legyenek.
A sorolás után jött a fészkelés. A csíkok mentén jó nagy kapával, egyenlő távolságra mélyedéseket vágtak, melyek nagyjából két kapavágással készültek. Az így elkészített üregekbe érett disznótrágyát raktak, amit korábban a kijelölt utak mentén nagyobb kupacokba szórtak le. Innen aztán hatalmas fűzfakosarakba villázták, úgy vitték egyik fészektől a másikig, s mindegyikbe kis halom trágyát dobtak. Fontos volt a mennyiség, hiszen a túl sok kiégethette a növényt, a kevés pedig nem hajt eléggé. Ugyanúgy fontos volt az is, hogy a trágya megfelelő mélységű gödörbe kerüljön, ha ugyanis közel esett a növény gyökérzetéhez, szintén kiégethette.
Csak a gimnáziumban, ahol kertészeti politechnikás lettem, tudtam meg, hogy szakszóval ez a fejtrágyázás.
Amikor a trágya belekerült a gödörbe, a kapával visszahúzták rá a földet, s a kis kupacok tetejét csúcsosra halmozták, hogy később tudják, hol rejti a föld a trágyát.
Meghatározott ütemben haladtak, mindig egy-egy darabot kivágtak, trágyát hordtak bele, behúzták, s mentek a következő táblába kivágni.
Amíg ez a munka tartott, az asszonyoknak a főzésre se igen maradt idejük, vagy ha igen, csak gyorsan elkészíthető, egyszerű ételek kerültek az asztalra. A nehéz munkától alaposan kifárad embereknek szinte étvágyuk sem volt a kimerültségtől, s az ímmel-ámmal elfogyasztott étkektől le is fogytak: a fészkelés alatt néhány kilót leadott mindenki.
Miután ezen túljutottak, egy kicsit lazább időszak következett: egy-két nap esetleg egy hét pihenő. Ezt az időjárás határozta meg. Nagy hidegben inkább tovább vártak a kiültetéssel, mintsem kockáztatták volna, hogy a palántákat elvigye a fagy.
Bizony mégis előfordult, hogy a fagyosszentek nagyot taroltak, egyszer-kétszer a szüleimnek is odaveszett a kiültetett palánták egy része. Ilyenkor jött jól a melegágyban maradt tartalék.
Rendes körülmények között a kiültetés május elején, közepe táján történt.
A melegágyból széles deszkalapokra rakták a palántákat, villával, óvatosan emelték ki, s helyezték le, nehogy törődjenek. A deszkákon rakták fel a lapos lovas-kocsira, a későbbi időkben a traktor vontatta pótkocsira. A kocsi a megfelelő táblába vitte a szállítmányt, s ott pár méteres távolságokban lerakták. A deszkáról néhány darabot a kezébe vett a „palántahordó”, és minden egyes földkupac tetejére letett egyet.
Ezt a feladatot sokszor bízták a gyerekekre. Mi is sok palántát széthordtunk tanítás után. Az ültetést azonban a felnőttek végezték. Ahogy visszaemlékszem, ha anyagilag bírták, napszámosok is besegítettek, hogy minél előbb a helyére kerüljön minden növény. Ez elég jó időszak volt. Az emberek vidám történetekkel szórakoztatták egymást, s a sok nevetés mellett jobban ment a munka, kevésbé éreztük a fáradságot. Persze, minket is ugrattak, vagy vizsgáztattak, aztán jókat derültek egy-egy válaszunkon.
A palánta ültetésekor a fészek tetejéről egy-két gyors mozdulattal széthúzták a földet, a négy ujjukat egymás mellé szorítva, mint egy kiskapával, mélyedést nyomtak, belehelyezték a gyeptéglás palántát, a földet visszanyomták, a növény körül ujjaikkal elgereblyézték a talajt, és már hajoltak a következő fészekhez.
Nevükkel ellentétben a dinnyések nemcsak dinnyét ültettek, hanem más növényt is, olyat, amelyik kicsit előbb hozott termést, egyrészt hogy kevesebb legyen az állóidő, másrészt így előbb jutottak bevételhez. Hogy miért alakult így, nem tudom, de a csányiak kísérő növénye a tök és az uborka volt, az ecsédiek szívesebben foglakoztak paradicsommal, paprikával, míg a hortiak az előbbivel is, az utóbbival is.
A kiültetés sorrendje: tök, uborka, sárga- majd a görögdinnye volt.
Folyt. köv.
Folyt. köv.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 10:57 :: Józsa Mara
