Kőmüves Klára : – háromszázhatvanöt karácsony –

Nyomtatás

Tegnap délután a rezgő nyár mögé szaladt a Nap, aztán

három felhőt rántott magára egyetlen kondenz csík alatt.

Kertem másik felében bandukolt a Hold, egészen sarló –

forma volt és én attól rettegtem, hogy levágja az édenfa

lombját, de szerencsés este jött, semmi se látta kárát. Na,

persze jól tudom, nála sokkal nagyobb gondot okoz az a

pökhendi gólya, aki esténként a kertem összetúrja, pedig

kuruttyolástól hangos a patak, borsó méretűre nőttek már

a barna ebihalak. Tegnap ismét késett a karácsony, de én

mindig megvárom azt a csillagot, ami éjjelenként fenyőm

tetejére ül, csak aztán megyek be a szobába, ahol a kisfiam

álomba szenderült. Ilyenkor mindig izgatottan bontogatom

azokat a csomagokat, melyeket csak azért kapok, hogy egy

percre se feledjem: ajándék a fiam, ajándék létem és a nap.