A festmény: Moreau Leda
Léda
Gyanútlanul fürd?zött Léda, sz?zmeztelen,
Szép teste elb?völte a folyó vizét,
S a nádast; borzongás, idegen érzelem
Csalt ki bel?lük inkább ?si, mint új zenét,
S felt?nt a hattyú, hajó szelte a folyó vizét.
S felt?nt a hattyú, fehér hajó, eleje aranyfény,
Léda remegett, bámulta álomittasan,
Aztán, nesztelenül a hajó közelén
Árnyas f?re d?lt, a látványtól boldogan:
Jött a madár, a szép, tüzes, álomittasan.
Jött a madár, a szép, tüzes, légb?l suhanva
Királyin, büszkén, Lédában kedvét lelni,
? simogatta, s búsulva testét mutatta,
Nem hattyúmadár, nem tud hattyút szeretni,
Árnyas, selymes f?ben vele kedvét lelni.
Árnyas, selymes f? meg, liliom közt végül
Léda, s a királyi madár összefonódtak,
Még vizesen a nagy Simois vizét?l
Teste megadással ringott, mint a csónak
Nem simogatták többé, már csak hattyútollak.
Koosán Ildikó fordítása
2012. május 6.
Léda
L’innocente Léda baignait ses membres nus,
La grâce de son corps enchantait l’eau du fleuve,
Et les roseaux, pressés de frissons inconnus,
Disaient une musique aussi douce que neuve,
Quand le cygne parut, blanche nef sur le fleuve.
Quand le cygne parut, blanche nef au front d’or,
Léda tressaillit d’aise et demeura songeuse,
Puis, lentement, sans bruit, elle revint au bord,
Et se coucha dans l’herbe, à l’ombre d’une yeuse :
La bête s’avançait, belle, ardente et songeuse.
La bête s’avançait, belle, ardente, et d’un air
Si royal et si fier, que Léda fut charmée
Et qu’elle regretta, dans l’erreur de sa chair,
De n’être pas un cygne, afin d’en être aimée
Parmi l’ombre et parmi l’herbe molle et charmée.
Parmi l’ombre et parmi l’herbe molle et les lys,
Léda se ploie au poids de l’animal insigne,
Tout ruisselant encore des eaux de Simoïs,
Et son corps étonné frissonne et se résigne
A ne caresser que le plumage d’un cygne.
1906
Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:17 :: Koosán Ildikó
