Ha egészben látnálak,
mosolykomolyan néznék rád.
Átírom: látlak, nézlek, érzem a fényed.
A képek fel?l is egyre mégy,
még vak felem is lelkedb?l merít,
tested fölösleges lehet, akkor is
figyelném szavad, ha odáig fejl?döm,
hogy többé sosem láthatlak.
Addig emberszagú éjjeleken,
veled pásztázom a végtelent, és
bizalom-pózunk is függ?leges,
hátul is látlak, neked gömbölyítem
testem-lelkemet. A holdra fájó
holdkóros szemek, vetetlen félelmek
is rezzenést vezetnek által, a romlatlan
odaadás befészkeli magát, felfedve
az ?si képet, miszerint ?k is éltek.
Legutóbbi módosítás: 2012.05.31. @ 21:16 :: Marthi Anna