Anyám mosónő volt.
A nagy műveket könnyeivel mosta.
“Egy idősb hölgy három ujja”
közt tartotta magát, őrületében.
Vajon a gyorsaság adta sérüléseket
az országút buszain milyen
harmóniában merengve élte át,
csöpp derekára karcsúsodó
vélt való és száraz bőrű
cigánygyerekek kíváncsiságát
oldva. Tanító fegyelem átszivárgó
akarásában, elmosódó esőt
figyelt a katedráról, míg kecse
szoborrá olvadt a félhomályban.
De él, minden cukrát feléli,
idegpattanásos felületen
rendben találta az öregkor?
Jó nagymama mosolyát
felpróbálva – kisüt a nap.
Legutóbbi módosítás: 2012.05.01. @ 13:23 :: Marthi Anna