Képzeletben melléd fekszem,
fülemben dobszólót ver a vér,
körülöttem bolygók némasága,
mellemben verdesnek
pillangószavak,
– apró pontocskává
válnak hallgatag –
belém tolakodnak
megrémült napok,
lebegnek mögöttem
hetek, hónapok
– szívem mélyén ezer röpke év vacog –
dübörgéssé nő a csend,
és amikor
elindulnék feléd újra,
visszazuhanok a múltba.
Legutóbbi módosítás: 2012.05.26. @ 21:19 :: Péter Erika