(tisztelet Lev Tolsztojnak)
*Tartsd szem el?tt a véget… a család reménysége
*Tartsd szem el?tt a véget… a család reménysége
A megtörténtek nem-történte, s vége
Ami megtörtént, oly valószer?tlen,
hát folyvást arra gondolok így aztán:
ami megtörtént, oly valószer?tlen;
s magam is egy virtuál’ világba lépek
anélkül, hogy lettem volna benne.
Ha minden álarcot levetnék,
és ledobnám az álarc-leszed?t is –
mi maradna, Ivan Iljics, kérdem –
Respice finem… phoenix de la famille?*
Egyetlen arc a cél, hozzávaló testtel,
ennek csupán pillanatnyi tévedése más:
akit társának talál, tart, téved, aki
szerelmesnek vélte egykor önmagát –
mert kerül?út önmagunkhoz, ki más,
és nélküle fel?lünk is kevesebb,
ami tudás, vagy annak mondható –
egy arcra készülünk, mi oly egyéni,
hogy legkevésbé arc, és én vagyok.
Legutóbbi módosítás: 2012.05.10. @ 21:14 :: Petz György