(Tisztelet: B.M. és K.D.)
A vers mindig a nem-tudás,
mi más világba vihet át;
ahogy írod, követed,
szabályait liheged –
többre tart, mire céloztad,
ismeretlen vadat ejt.
Ezért olyan, mint az élet,
amikor elhinnéd: tudod –
csodálhatod, mire mégy,
ha nincs más, csak rutinod;
el se kezdd, ha így indítod,
rabja vagy, nem uralod.
Másvilági vadat ejtesz? –
minta-élet ott se tanít;
fát nevelj, simíts ebet,
asszony, gyerek – úgy legyen!
Holt hurkokból szabadult szó,
átlelkesített legyen.
Legutóbbi módosítás: 2012.05.03. @ 20:30 :: Petz György