A fejemre tekertem a pólóm, akkor a sörgyárban dolgoztam és voltak pólók, amiken a sörnek csaptak reklámot, és egy ilyet tekertem a fejemre, amire azt mondta Miklós bácsi a szomszédból, hogy na, mi van Arafat, szóval a fejemre tekertem a pólót, hogy a májusi nap hozta izzadtság ne csorogjon a szemembe, meg a szemüvegemre, mert azt nagyon tudtam útálni, amikor a szemüvegemen végig csorgott az izzadás, le a szemöldökömről, át a kereten, rá az üvegre, hogy ne lássak ki rendesen a fejemből, mintha elrekesztve lennék valahol, pedig csak füvet nyírok a kertben. De akkor tényleg csak füvet nyírtam a kertben, akkor még nem gondoltam, vagy nem akartam arra gondolni, hogy ez a létem valamiféle megnyilvánulása, de erre most sem akarok gondolni, én csak egy egyszerű történetet mesélek, amiben nem történik semmi, csak egy májusi nap volt, és én akkor éppen füvet nyírtam.
És szomjas lettem, mert megittam az összes bort, fröccsnek, az összes bort, amit én két napra szántam, mert akkora volt az a kert, ott a kertvárosban, ahol még hármasban laktunk, akkora volt az a kert, hogy bizony két nap kellett abban a füvet lenyírni, és közben Kazi úr is, meg Miklós bácsi is kérdezték, hogy miért termelek füvet, nevetve kérdezték, és én már akkor nevettem, hogy micsoda pénz lenne, ha valóban FÜVET termelnék ekkora helyen, de sem Kazi úr, sem Miklós bácsi ezt nem értette volna. Tologattam akkor a fűnyírót, és elfogyott a cigarettám, és akkor kimentem a sütiboltba, ami ott volt szemben, a nagy diófa alatt, a posta mellett, ahol fúrtak egy kutat, és ott volt a rendelő is, szóval úgy gondoltam, hogy kimegyek oda, a sütiboltba, ahol persze inkább sütit lehetett kapni, de volt cigaretta is, és hideg sör, és ha már odamentem cigarettáért, akkor kibontattam egy hideg sört és beszélgettem mindazokkal, akik akkor a kertvárosban füvet nyírtak és elfogyott az innivalójuk, vagy csak túrós rétest akartak venni az asszonynak, mire hazaér.
Megittam azt a sört, amire éppen szomjas voltam, és indultam, mert a füvet le kell nyírni, menni kell a gyerekért, az óvodába és megint csak veszekedés lesz, mert hülyének nézek ki, és utálom, ha veszekedünk, pedig igaza van, mert ittam és szédülök és látszik is rajtam és mégis én leszek majd felháborodva, hogy dehogyis ittam, pedig igaza lesz. Fejemen a pólóval indultam haza, közben Kazi úr is előkerült, hóna alatt egy két kilós párizsival, gyere szomszéd ebédelni, kiabálta, amikor meglátott és azt is kiabálta, hogy iszunk pálinkát, de azt mondtam Kazi úrnak, hogy nekem még dolgom van, füvet kell nyírnom és vár a gyerek az oviban. És aznap sem történt semmi.
Legutóbbi módosítás: 2012.05.11. @ 10:00 :: Pogány Gábor