2012 február
A némaságom kiáltom ki, neked világ,
rekeszem bénán zárlatosra is vált,
elhullott könnyeimből varrok patakot,
őszinte az ős-némaságom, nem hallod?
Lépteim szaggatott lábnyomait, viszem
kezembe göngyölve, s cserép az ékszerem.
Földbe tapostad utam, lelkem nem talál,
fulladok, s szívem kék tintán inhalál.
Az illatod vezet kúthoz, fürge folyam
titkod mégsem adod, s lehet zokogsz rólam,
szemembe hűs vagy, talán aurád gátom?
ne keress, jég s szesz szünteti butaságom.
Forró rögökkel küzdök, pólya a lábon,
ne siess, olvadok, s magam plakettálom,
lábam nyomát egyszer talán fosszílián
csodálja messziről jött robot indián.
Legutóbbi módosítás: 2012.05.08. @ 15:53 :: Radnó György
