Seres László : Kétségbeesve

 

(József Attiláért)

 

Csak a lelke fáj, nem a teste

az értünk szoborba zártnak.

Odalökik kétségbeesve

a mély, zavaros Dunának.

 

Nincs szó, kegyes marasztalás sem,

helyére új urak jönnek.

Testes bajnak kell a varázsszer,

s imádság a vízözönnek.

 

Áztassa alsó kövén lábát

dinnyehéj-csendben, míg elmerül.

De ő már századokat lát át,

akár alul van, akár felül.

 

 

(Kép: József Attila-szobor Budapest)

 

 

Legutóbbi módosítás: 2012.05.08. @ 15:44 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.