Sodródunk árral
szembeszéllel
visszaver a szív
kifut a vér
magunkra hagytak
s szétgurult tallérködben
már csak holtak beszélnek
foguk közt
megcsontosodik a csend
– múltunkat rögzíti így elménk –
s mi szégyelljük
mint a lopott kincset
mintha újszülöttek lennénk
Legutóbbi módosítás: 2012.05.30. @ 18:00 :: Seres László